NeMo: Költészet?

kép: Zsuzsanna Kalemandra Magura - forrás: Madárasszony naplója

NeMo: Költészet?

Mint tornádó forognak

agyamban a gondolatok,

táncra perdülve újra és újra,

míg víg nótáját fújja

dudorászva a kerengő szél -

süvítve keres és kutat,

nem tudom, léket fúr-e, vagy utat

épít,

vagy rombol, mint farkascsorda,

por piramissá hordva

szétzilált életet, tombolva regél,

késeket

állítva szívembe pengeél

vékonyságú papírlapra

rőt betűkkel sírva…

szól a hegedű húrja,

megint és ismét és újra:

zeng.

Mint bölcső reng egy másik szólam,

klarinét, oboa, vagy szaxofon,

és a szél fútta pofon

mint a tó tükre simít mosolyt arcomon.

Majd némává dermed egy szünet,

a tornádó közepe is süket,

fülembe csak a csend dobol,

de hogy lüktet! Izzó kőszobor,

tűnő vak árny, tündérszárny - várj!

Harmattól csillanó hajnal

és derengve bíborló alkony,

mind ott forognak tüzelve,

szavakat suttogva, mondatokat fűzve

zenekarrá csitítva érzést, álmot,

dallammá fűzve csillagmiriádot

és koronát simítva forrongó szívemre.

Zene.

Fegyelmet tanulva, türelmet tűrve

csituló örvényben hangokat szülve,

érzéseket dallammá fűzve

kottázom az életet szavakká,

mert csak a zene szól úgy,

ahogyan a szívem érez.

Odabent forrongó csatát vívok magammal,

idekint béke, harmónia és rend -,

Tornádó szárnyakon érkezve

új dallamot szül a csend.