2016. december 4., vasárnap

NeMo: Mindörökké


NeMo: Mindörökké


Tó vize csillan őszi homályban,
Ég színe néz bele, sápadt kék,
Gőgösen loccsan egy hullám háta,
Elterül lomhán, csillan a lég,
Dél fele nap tüze ér, olvad a dér,
szundít az erdő, beoson a tél,
hullik az ágról az őszi levél,
dobban a szívben a csalfa remény.

Suttog a lombokon száz színű ősz,
Zöld moha szőnyegen szökken egy őz.
Elnyeli bánatom hajnali dallam,
Rőt színű reggelen izzik a fény,
Engedem álmomat - sóhajon szárnyal,
Tétován rebben, mint ébredő lény -
Lenne bár telve a lelked hiánnyal
Engem igézne idők örökén,
Két kezed véd, meseszép ez a béke,
lélek a lélekig ér, szép tünemény…
hullik az ágról az őszi levél,
dobban a szívben a csalfa remény.




0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Blogarchívum

Rendszeres olvasók

holisztikus

Google analytics