NeMo: Mindörökké
NeMo: Mindörökké
Tó vize csillan őszi homályban,
Ég színe néz bele, sápadt kék,
Gőgösen loccsan egy hullám háta,
Elterül lomhán, csillan a lég,
Dél fele nap tüze ér, olvad a dér,
szundít
az erdő, beoson a tél,
hullik
az ágról az őszi levél,
dobban
a szívben a csalfa remény.
Suttog a lombokon száz színű ősz,
Zöld moha szőnyegen szökken egy őz.
Elnyeli bánatom hajnali dallam,
Rőt színű reggelen izzik a fény,
Engedem álmomat - sóhajon szárnyal,
Tétován rebben, mint ébredő lény -
Lenne bár telve a lelked hiánnyal
Engem igézne idők örökén,
Két kezed véd, meseszép ez a béke,
lélek a
lélekig ér, szép tünemény…
hullik
az ágról az őszi levél,
dobban a szívben a csalfa remény.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése