2012. június 14., csütörtök

Napi gondolat: Érdektelenség


Ma a boldogság kék madara is a sarokban gubbasztana, oly hatalmas az érdektelenség. Az emberek többsége a virtuális világba vonul vissza, azt remélve, itt kevesebb kudarc éri őket, mint a hús-vér világban, ahol "kénytelenek" élni.
Csupán némely kevesek szakadnak ki a televízió, a média, a számítógépes világháló zűrzavarából, az agymosást hátuk mögött hagyva, hogy önálló gondolatokat keressenek a csendben, a természetben a természetfelettit és saját benső világukat, mosolyukat kutatva.

Állandó zajban és zűrzavarban sem saját magunkat, sem fensőbb énünket, sem békénket nem lehet megtalálni, és a transzcendens valóságot sem lehet megismerni.

(Néhány éves blogger múltamat tekintve is meglep, hogy az emberek egyre közönyösebbek. Régebben még elvétve érkezett egy-egy hozzászólás, ma már csak a statisztikai számokból látható, nemcsak a hozzászólások, hanem az olvasások mennyisége is csökken. Ennek ellenére jó pozíciót jelez a Google statisztikája.)

Miért hát ez a közöny?

Ma az emberek komfortzónája a fotelig terjed. Miért? Akiknek munkája van, félnek attól, hogy elveszíthetik, a napi megélhetésért, vagy az anyagi jólétért idejüket, erejüket áldozzák, majd holtfáradtan hazatérnek, és lerogynak, majd belebámulnak a képernyők nyújtotta ürességbe, és hagyják magukat áltatni egy nem létező álomvilág meséjével.
Láthatjuk is az eredményt, a túlsúly nemcsak a tétlenséget, hanem a belső elégedetlenséget, a védekező üzemmódot is tükrözi.

Érdektelenség... Ideje lenne talán felébredni, és ÉLNI!

Várom az aktív hozzászólásokat!

2 megjegyzés:

Zita Vári 2012. június 14. 21:05  

Szia :)
Írnék én, de szerencsére beszélünk :)

NeMo 2012. június 15. 20:27  

Való igaz, beszélünk szerencsére.
Ettől még jó néha egy-egy visszajelzés, már csak azért is, hátha a többi olvasót is ösztönözné kevéske megszólalásra.
Aztán meg... beosztásunk révén ritkábban találkozunk, mint régebben, és munkánk révén nem is mindig tudunk kötetlenül és oldottan beszélni.
Őszintén szólva a bejegyzés saját magamról éppúgy szól némi önkritikával, mint arról a világról és a benne élő emberekről, ami körülvesz: Kicsit korrajz, kicsit önkritika, kicsit megállapítás a gyerekeim életmódjáról.
Barátsággal: NM

Megjegyzés küldése

Blogarchívum

Rendszeres olvasók

holisztikus

Google analytics